Dobó István

Iskolánk névadója, Dobó István a történelmi Magyarország északkeleti részén található Ruszka nevű helységben született.

Rangos középnemesi család sarja, családfáját a XIII. század végéig vezette vissza.  Dobó apja, Dobó Domokos már nagy vagyon birtokosa, amikor az 1500-as évek elején-pontos idejét nem tudjuk- megszületett harmadik fia, István.

A gyermek korai árvaságra jutott öt testvérével együtt, mert Dobó Domokost egy birtokviszály során meggyilkolták. Az özvegy édesanya, Czékey Zsófia igen nehéz helyzetbe került, hiszen kiskorú gyermekei számára meg kellett tartania a családi birtokot, s ez sok küzdelemmel járt.

Az immáron felserdült Dobó nem tarthatta magát távol a kor történéseitől: mohácsi csata, I.Ferdinánd és Szapolyai János trónviszálya, Magyarország három részre szakadása. Véres háborúk következtek a török ellen kisebb-nagyobb megszakításokkal 150 évig. Dobó és fivérei kivették részüket a harcokból, de a háborúskodás mellett a hétköznapi életben is helyt kellett állniuk. Várakat építettek, borkereskedelemmel foglalkoztak, tovább gyarapították a családi vagyont.

A későbbi hős 1544-ben lépett a politika porondjára, elvállalván az egri püspökség tizedeinek beszedését, mellyel I. Ferdinánd bízta meg, hogy a befolyó pénzekből tovább erősítsék a stratégiai fontosságú egri várat. Erre szükség is volt, mert a török már Felső – Magyarországot veszélyeztette, s meg kellett szervezni a védelmet.

Dobó mindent megtett: megerősíttette a falakat, új védműveket építtetett, a várat korszerű fegyverekkel látta el. Minden fillért a várra költött, tudta, aki Egert védi, az a hazát védi!

A védelem megszervezése idején magánélete is új szakaszához érkezett. Megismerkedett Sulyok Sárával- Sulyok Balázs királyi főkamarás lányával-, és 1550. október 17-én feleségül vette. Házassága révén a leghatalmasabb magyar főurakkal került rokonságba. A frigyből két gyermek érte meg a felnőtt kort: Krisztina és Ferenc.

A magánélet örömeinek nem sokáig áldozhatott, mert 1552-ben a török nagyszabású hadjáratot indított Magyarország ellen. Az ellenség mindenütt győzelmet aratott, egymás után estek el a várak: Veszprém, Drégely, Szolnok, Temesvár.

Az egri kapitány, Dobó István mindent elkövetett, hogy Eger ne jusson erre a sorsra. A királytól, a vármegyéktől katonákat kért, de saját költségén is fogadott fel fegyvereseket. Felkészülten várta a támadókat. Szeptember 11-én megérkezett a 30-40 ezer fős török sereg, akikkel mintegy 2000 várvédőnek kellett megküzdeni, élükön a kapitánnyal.

Megtörtént az, amiben talán csak Dobó hitt: 1552. október 18-án legyőzték a verhetetlennek mondott török sereget! A reményt vesztett magyarság önbizalmat nyert, s a siker világraszóló volt. Dobó a győzelemmel óriási hírnevet szerzett magának, kiválasztott hős lett a maga korában, „a kereszténység Herkulese”.

A győzelmi mámor elmúltával Dobó folytatni akarta várépítő munkáját, de ehhez a királytól és a vármegyéktől nem kapott segítséget. A hős kapitány úgy gondolta, ilyen győzelem után indokolt a kérése, s ha nem teljesítik, nincs más út: le kell mondania várkapitányi tisztéről. A király tudta, hogy megsértette Dobót, s ezért kiengesztelésül erdélyi vajdává nevezte ki.

A megtisztelő cím inkább teher volt, mint kitüntetés, hiszen Erdélyben meglehetősen zavaros viszonyok uralkodtak, s Dobónak időnként fegyverrel kellett rendet teremtenie. Életének ezen időszaka olyan, mint egy kalandregény. 1556-ban ellenségei elfogták, Kolozsváron börtönbe zárták, elítélték, újra bezárták. Vadregényes módon – kötélhágcsón leereszkedve a várból- megszökött. A király megkegyelmezett neki, mi több: gazdagon megjutalmazta, ő lett Bars vármegye főispánja. 1562-ben elnyerte a bányavárosi főkapitányi rangot. Ez idő tájt rendelkezett besenyőszentgyörgyi /ma Balatonszentgyörgy/ váráról egy 1565 májusában  Bécsben kelt oklevélben, mely bizonyság arról, hogy birtokolta ezt a területet is.

Úgy tűnt, hogy Dobó felfelé ívelő pályáját már senki nem állíthatja meg. Aztán mégis megtörtént. Ferdinánd után I. Miksa lépett trónra, s ő nem kedvelte a magyarokat. Az országban nőtt az elkeseredés, mert a király nem orvosolta a bajokat, sőt olyan törvényeket hozott, amelyek nyíltan szembefordították a nemességet az uralkodóval. A kémek nemesi összeesküvésekről tettek jelentést, melynek – állításuk szerint – egyik szervezője Dobó István. Az ármánykodásoknak köszönhetően 1569. október 12-én  letartóztatják sógorával, Balassi Jánossal együtt. A vád: hűtlenség, felségárulás, a büntetés: fő-és jószágvesztés. A pozsonyi várba börtönözték be őket, ahonnan Balassi János megszökött. A betegeskedő, öreg Dobó ezúttal nem vállalta a szökést.

1572 tavaszáig raboskodott a pozsonyi várban, mígnem Miksa megkegyelmezett neki, és szabadon bocsátotta. A megtört, nagybeteg hősnek ez a kegyelem már nem sokat számított, mert a raboskodás, a lelki és fizikai megpróbáltatások, az ártatlanul elszenvedett, soha be nem bizonyított vádak aláásták amúgy is törékeny egészségét. 1572 májusában- pontos dátum itt sem ismert- a szerednyei várban, ősi birtokukon halt meg.  A családi birtokon, Ruszkán temették el.

Dobó István maradványainak pontos helyét a dobóruszkai templomon belül egészen a legutóbbi időkig nem ismerték, és a régészek csak 2008-ban, mintegy kétéves kutatás után tudták teljes biztonsággal azonosítani. Ünnepélyes újratemetésére 2008. június 28-án került sor.