2021. június 4-én osztálykiránduláson volt a 6. osztály, melyről sok élménnyel érkeztünk haza.

Reggel a suliban várta az egész osztály, hogy végre indulhassunk. Pár szülő segítségével eljutottunk Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyhez vezető út elején kiraktak minket. Elindultunk a hegy felé vezető úton, ahol kettő vagy háromfős csapatokba verődve kerestük a „rókákat”, melyek hajtogatva voltak papírból. Mindenki izgalmasan kukucskált be egy-egy bokor vagy fa mögé, hogy rejtőzik-e ott valami.

Útközben észrevettük, hogy az egyik birtokon egy kecske feje beszorult a kerítésbe. Próbáltunk rajta segíteni, de nekünk nem sikerült. Szerencsére Enikő néni szólt a tulajdonosának, így a kecskét sikeresen kiszabadították. Nemsokára megérkeztünk a szőlőhegyre. A panoráma egyszerűen szemkápráztató volt, ámulattal néztük a Balatonra néző kilátást.

Egy kis pihenés után a rókavadászat eredményhirdetése következett. Néhány társam szép eredményeket ért el, így ők nagyon jó jutalmakkal gazdagodtak. Ezek után nem sokkal, pár osztálytársammal neki kezdtünk segédkezni a zöldségek pucolásába. Egy kis zenei aláfestés gondoskodott a jó hangulatról. Közben sokféle versenyben mérkőztünk meg egymással, mint például: szőlősorfutó verseny, osztályinduló írása, célba dobás, tekézés stb. Időközben a finom ebédünk is elkészült, finom paprikás krumplit készítettünk. Persze akik nem szerettek volna versenyezni vagy segíteni főzni, azok beszélgettek vagy a hozott játékkal játszottak. Ebéd után ismét egy kis pihenő következett.

Amikor még délelőtt belekukkantottam a nyereményes dobozba, valamin nagyon megakadt a szemem. Lehet, furcsa lesz, de egy pókemberes toll volt az. Egész nap azért a tollért küzdöttem. Elmesélem, hogyan sikerült megszereznem: Éppen a teke verseny következett, amiben valljuk be nem éppen voltam a legügyesebb, de így is megszereztem a harmadik helyezést, aminek nagyon örültem. Már nyúltam a toll felé, de akkor eszembe jutott, hogy a barátnőm egy perselyt szeretett volna nyerni, csak nem sikerült neki, így gondoltam, hagyom a tollat és megszerzem neki a perselyt. Odaadtam neki, nagyon hálás volt érte. Volt még egy kör tekézés, amit a veszteseknek rendeztek, de gondoltam beszállok, miért is ne?! Én lettem volna az első helyezett, csak hát én igazából nem versenyezhettem, szomorú voltam, hogy nem lesz meg az a toll. De akkor Timi néni megfogta a tollat és felém nyújtotta. Nagyon kedves gesztus volt tőle, én természetesen nagyon örültem neki.

A nap zárásaképpen pillecukrot sütöttünk és csillámtetkót kaptunk. Majd nemsokára összepakoltunk, a szemetet összeszedtük. Azok a szülők, akik reggel odavittek minket, vissza is szállítottak bennünket az iskolához. Csodás nap volt, felejthetetlen élmény. Remélem, még sok ilyenben vehetek részt, na meg persze az osztály!!! Nagyon remélem, hogy Enikő néni majd mindig ilyen jó ötletekkel áll elő osztálykirándulásokra!

Gál Dalma