Hírek kategóriaarchívum

Pedagógusnap 2025

Szeretettel köszöntelek Kollégám!
Pedagógusnak lenni nem szerep, hanem jelenlét.
Odafigyelni, észrevenni, ott lenni — nap mint nap.
Nem tökéletesen, de őszintén. Nem minden válasszal, de teljes szívvel.
Ebben a hivatásban a szeretet nem hangos,
de ott van egy pillantásban, egy halk „rendben van” mögött,
egy újra elmagyarázott gondolatban,
egy néma vállalásban, amit senki nem lát, de mindenki érez.
Köszönöm neked – kollégámként, sorstársaimként –
hogy ebben a világban ennyire ember tudsz lenni.
Hogy nemcsak tanítasz, hanem élsz és példát adsz.
Hogy nemcsak tudást adsz, hanem reményt is.
Legyen ez a nap a belső köszönet ideje is –
mert amit adsz, az visszahat.
A szeretet, az együttérzés, a tisztelet — benned kezdődik,
és másokban él tovább.
Ez a nap értünk szól. Rólunk, akik olykor fáradtan,
de sosem közömbösen állunk a világ elé.
Akiknek a munkája embereket formál — de nem erővel, hanem hittel.
A tanulásba, egymásba, önmagunkba vetett hittel.
Vannak napok, amikor semmi sem úgy alakul, ahogy elterveztük.
És mégis ott vagyunk. Megoldjuk. Jelen vagyunk.
Ez az, amit kevesen látnak – de mi tudjuk, mit jelent.
Mindannyian cipeljük a saját történeteinket:
örömöket, kudarcokat, elfogadott és ki nem mondott terheket.
És közben ott van bennünk az a valami, amitől még mindig fontos ez az egész.
Nem tökéletesen csináljuk – és ez rendben van.
De szívből, odafigyelve, emberként.
Ez a valódi munka. Ez a valódi érték.
Köszönöm, hogy itt vagy, hogy számíthatunk egymásra.
Hogy ebben a sokszor zűrös világban is képesek vagyunk hinni
abban, hogy amit teszünk, annak van értelme.
Ez a nap nem ünnep a klasszikus értelemben –
hanem egy csendes vállveregetés. Magunknak. Egymásnak.
Mert tiszteljük egymást.

Egy nap Sávolyon – élmény a múlt nyomában

Nem mindennapi helyre látogattunk el iskolánk tanulóival. Sávolyon
egy különleges kiállítás fogadott minket az Agroturisztikai
Központban. Ez nem egy szokványos múzeum – sokkal inkább olyan,
mint egy közösségi emléktár.
A falubeliek évtizedek alatt összegyűjtött tárgyaiból, fényképeiből és
történeteiből állt össze ez a gyűjtemény, amely a mindennapok
világát mutatja be. Nem híres történelmi személyekről, hanem
hétköznapi emberekről szól – az ő szerszámaikról, ruháikról,
használati tárgyaikról.
A látogatás során nemcsak megnéztük ezeket, hanem beszélgettünk
is arról, hogyan változott meg az élet az elmúlt száz évben.
Összehasonlítottuk, hogyan éltek régen a gyerekek, mit játszottak,
mivel segítettek otthon, és milyen volt az iskolatáskájuk.
A program célja nemcsak az ismeretszerzés volt, hanem az is, hogy
ráébredjünk: a történelem nem mindig nagy eseményekből áll. Néha
egy megkopott fotó vagy egy rozsdás tárgy is többet mond el egy
korról, mint egy tankönyv.
A gyerekek aktívan vettek részt: kérdeztek, megfigyeltek, sőt még
saját ötleteket is megosztottak arról, mit állítanának ki a saját
családjuk múltjából.
A nap végén közösen játszottunk néhány régi falusi játékot. Ez volt a
tökéletes lezárása egy olyan napnak, amikor a múlt nem poros és
távoli volt, hanem élő és érdekes.

(Cikk szerzője: Siposné Tamás Szilvia tanítónő)

Hálásan köszönjük a tartalmas program megszervezését a pedagógusoknak!