Varga Imre, tanári pályáját iskolánkban kezdő nyugalmazott tanár visszaemlékezései
Hogyan kerültem a szentgyörgyi iskolába?
„Néhány évig a Tanárképzőkön három szakos képzés folyt, az akkori kormányzat így próbálta enyhíteni az égető szakemberhiányt az iskolákban. Így lettem én matek-fizika-műszaki szakos. A harmadik szakom az iskolákban az időben bevezetett gyakorlati foglalkozás nevű tárgy tanítására jogosított.
A műszaki szakosok az ún. ipari gyakorlati foglalkozást (főleg a jól felszerelt műhelyekkel rendelkező) nagyobb, városi iskolákban taníthatták, míg az ún. mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok elnevezésű képzéssel rendelkezők pedig a mezőgazdasági gyakorlatot (iskolakerttel és némi háztartási ismeretekkel) főleg a falvakban. Szentgyörgyön is volt gyakorlókert, de szerencsére az én összes kötelező órámat kitöltötte a matek és a fizika, mivel a fizikát abban az időben már hatodiktól bevezették!
Keresett szakjaim ellenére nekünk sem volt könnyű az elhelyezkedés, abban az időben sem. Legközelebb a szülőfalum szomszédságában levő Sávolyon akadt volna üresedés 1966-ban, de apám néhány ismerőse a sokkal messzibb (és már a Fonyódi járásbeli) Szőlősgyörök iskoláját ajánlotta.
Aztán 1966 májusa környékén jutott tudomásunkra, hogy a szentgyörgyi iskola körzeti lett, növekszik a diáklétszám (1968-tól már két párhuzamos osztály “ballagott el”), és éppen kellett oda egy matek-fizikás. A kémiát Erdélyi József tanította, így tehát a hasonló szakjaink is összekapcsolták a barátságunkat! Nekem Sámsonból pedig egyszerű volt a bejárás busszal.
Így a balatonszentgyörgyi iskolában kezdtem a pályámat 55 évvel ezelőtt. A kezdő éveim felejthetetlenek voltak. A nagyon szép weboldalukon örömmel, meghatottsággal nosztalgiázva olvastam Erdélyi József emlékoldalát. Ővele és családjával (is) nagyon jó barátságban voltunk. Az indulásomban rengeteget köszönhettem neki személy szerint is. Szinte felsorolhatatlanul sok emlékem maradt Szentgyörgyről, a régi diákjaimról, az ottani emberekről. 36 évig laktam Somogyban, aztán kerültem át Zala megyébe, de máig somogyiként dobban a szívem-lelkem…”
Varga Imre ny.tanár
A pályakezdésem emlékei
„1966. augusztus 1-jén volt az újdonsült pedagógusok eskütétele Kaposváron. Ugyanezen dátummal kaptam kinevezésemet a Járási művelődésügyi osztálytól a balatonszentgyörgyi iskolához.
A hivatalos besorolásom szerint a gyakornoki fizetésem 1200 (egyezerkettőszáz!) Ft volt, ami hat hónap elteltével emelkedett 1400-ra, amikor is besoroltak a kategóriám első fizetési osztályába.
Hogy mennyit ért akkor az a pénz és mire volt elég…? Csak példaként: 4 Ft körülit fizettünk a napközis ebédért, tehát teljes hónapra kb. egy százas, egy szolgálati lakás havi bére 40 és 100 Ft körül mozgott mérettől függően.
1966. augusztus 26-án kellett hivatalosan munkára jelentkeznem. Az igazgató Gál Józsefné volt, a helyettese Hetényi László. Ezt követően kellett először Fonyódra a járási központba eligazító továbbképzésre mennünk, majd részt venni a helyi tanévnyitó értekezleten.
A balatonszentgyörgyi iskola 15 tanerős volt (ebből kb. nyolcan voltak máshonnan bejárók velem együtt) és 230 diák járt oda: a helyi és battyánpusztai alsósok két összevont osztályba és a helyi, valamint Battyánpuszta, Hollád, Tikos és Vörs települések felsősei iskolajárattal.
A tikosi iskolában összevonva elsőtől negyedik osztályig az alsósokat özv. Novák Józsefné tanította. Holládon két összevont alsó tagozatban a Turáni házaspár tanított. Vörsön Módos Jenőné volt a tanító. A másik pedagógus, ha jól emlékszem, a közismert Fazekas Pista volt, akinek a helyére került néhány év múlva egy pályakezdő tanítónő. Battyánpusztán már nem volt iskola. Ezek a tanítók mind ún. szolgálati lakásban laktak.”
Varga Imre ny. tanár
Néhány ismerős név a múltból
„Farkas polgármester urat vörsi alsótagozatos korában ismertem, de azóta se találkoztunk. A tanító nénije Halász Edit volt, ha jól emlékszem. Osztálytársa lehetett Tóth Piroska is, sokan mások mellett.
Nagy Lajos nyugalmazott polgármesterhez is sok emlék köt. Még nyugdíjba menetele előtti években meglátogattam őt és Tüskés Györgyéket is. Átadtam neki az egyik legértékesebb dokumentumomat: az 1968-72-es osztályom teljes – négy éven át vezetett – osztálykrónikáját (cikkekkel, rajzokkal és fotókkal). Azt a krónikát az én útmutatásom alapján a Holládról származó Domján Lajos (kitűnő tanuló) diákom vezette négy éven át. Vajon mi lett e nagyalakú füzet sorsa?!
Domján Lajosról már nemigen tudok, de a testvérbátyja Domján Nándor niklai igazgatóként ment nyugdíjba anno, és posztumusz a község díszpolgárává választották a közismert és sokrétű munkásságáért. Jól ismertem a szüleiket, hisz annak idején én magától értetődőnek tartottam, hogy az osztályom tanulóinak családjánál látogatásokat végezzek. Mi így tanultuk annak idején a főiskolán dr. Komlósitól!
Hetényi Tamást is tanítottam, de róla és családjáról külön fejezetben írnék… Tamásnak évekkel ezelőtt elküldtem a “Nevető testületi jegyzőkönyv” c. híres-hírhedt írásom másolatát, tehát a szentgyörgyiek közül egyedül ő olvashatta 50 év után!
Mint ahogyan külön szólnék a már nyugdíjas Horváth Gyöngyi tanárnőről is – a hajdani aranyos és nagyon tehetséges tanítványról!
És hát László Istvánról is… meg Tüskés Györgyékről is, Tüskés Balázs szüleiről…”
Varga Imre ny. tanár
Egy fotó, a legelső, a “minden” kezdetéről
A felvétel a balatonszentgyörgyi iskola udvarán készült 1966. szept. 1-jén, a tanévnyitó után. Valószínűleg Erdélyi József fotója, mint ahogy nagyon sok másik is.
Középen a főiskolai diplomázós ünnepi öltönyömben feszítek néhány leendő 7.b. osztályos diákommal. Mellettem félig takarva Hetényi Lászlóné Klári néni, aki a napközisek csoportvezetője volt, és segített ismerkedni a társasággal, mint ahogyan később is sok mindenben éveken keresztül! ( A fejkendős asszony nevére nem emlékszem; valamelyik holládi vagy vörsi gyerek anyukája lehetett.)
A képen látható tanulók neve (kapásból) balról kezdve:
Gere Marika (vörsi?), aztán hátrébb a nevetős (aranyos) Szabó Gyöngyi (Vörs), mellette a kicsit magasabb Pálfi Marika Holládról, félig takarva Varga Márta battyáni, Szabó Klári holládi, profilból Módos Kati (vörsi pedagógus gyerek) és végül Bolla Laci szintén Vörsről.
És a jobb fölső sarokban picit látszik a templom tornya…”
Varga Imre ny. tanár
Egy újabb emblematikus kép
„Ez a kép is Erdélyi József fotója, aki akkor úttörő csapatvezető volt. A kép 1966. szeptember 29-én készült az iskolai honvédelmi napon a Csillagvárhoz tett kirándulás alkalmából. A fotón a 7.b-s osztályom leány őrsének tagjai láthatók, amint éppen eszegetünk, valamint távolabb néhány másik osztálybeli diák. Abban az időben és még sok évig az iskolák úgy ünnepelték a Honvédelem Napját, hogy a tanulók (az úttörők) a pedagógusaikkal együtt rendezvényeken, kiránduláson, akadályversenyeken vettek részt. Erdélyi József szervezésében ezek mindig sikeresek és emlékezetesek voltak. Számomra duplán is, mivel pályafutásom első tanórán kívüli programja volt.
Az osztályok (mindegyikben a két őrs, a leányok és a fiúk) bográcsokban paprikás krumplit főztek, a Csillagvári épület melletti horhosban, árokszerűségekben raktak tüzet.
A hozzávalókat – krumplit, zöldségeket, paprikát, kolbászt – a gyerekek hazulról hozták, az ilyesmi sose jelentett problémát. Az elkészült ételeket megkóstoltuk és utána pontoztuk, hogy vajon melyik lett az ízletesebb?!
Ezután pedig a gondnok, Mazzag Vince bácsi (Mazzag Tamás édesapja) meginvitált bennünket a nádfedeles hűvös pincehajlék ivójába, hogy a tantestület tagjai ott öblítsék le jófajta szentgyörgyi nedűvel a szabadtéri ebédelést.
A “lányaim” ragaszkodtak ahhoz, hogy közéjük üljek le “kóstolni” – ez a kedvesség semmiképpen nem tűnt “megvesztegetésnek”! Számomra igazi kihívás volt, hogy földön ülve kellett tányérból “kulturáltan” étkeznem!
A szép emlék megőrzése végett a kép hátulján aláírták. Megpróbálom a fotón látható sorrendben hozzáilleszteni a neveket balról indulva:
Varga Márta, Csuha Margit, Kovács Mária, Tarr Sarolta, Szabó Gyöngyi, Rigó Mária, Kósik Ilona, Módos Katalin, Gere Mária, Szabó Klára és Pálfi Mária.
A háttérben a másik osztálybeliek között balról a második a tikosi Horváth Marika. Példaszerűen viselkedő, tehetséges, szép eredményű tanítványom volt, továbbtanulását követően később a balatonmáriai ÁFÉSZ-nél vezető beosztásba került.
Természetesen ők is már jóval 65 éven felüli nyugdíjasok, akik még élnek…
Emlékezzünk mindenkire szeretettel…”
Varga Imre ny.tanár
